Emlekorveny

Valamelyik nap neztem egy videosorozatot, aminek alafesto zenejet a Punnany Massif kolcsonozte. Par nappal kesobb ugy ebredtem, hogy egy regi Punnany szam motoszkalt a fejeben, es addig nem hagyott nyugodni, mig egy egesz albumnyi szamot meg nem hallgattam toluk. Az utobbi 2 evben egyaltalan nem volt igenyem arra, hogy oket hallgassam, szoval engedtem ennek a regi-uj erzesnek. Ez viszont oda vezetett, hogy egy csomo emlek, benyomas, erzes visszakoszont ugy 3-4 evvel ezelottrol. Valamiert a zeneszamok azok, amik kepesek visszahozni egy eletszakasz, periodus teljesen erzetet, az akkori gondolataimmal, aggodalmakkal, oromokkel, izekkel, szagokkal, dontesekkel egyutt. Furcsa visszaropulni egy ilyen miliobe a mostani eletembol, de szeretek visszatekinteni es nevetni ugyanazokon a vicceken vagy megbizonyosodni rola, hogy az akkor hozott donteseim jofele vezettek.

A mostani Punnany-hallgatas 2012 oszere repitett vissza.

Eszembe jutott, amikor az ’Olasz kultura napjainkban’ oraval vegezve robogtam kifele a Btk-rol, utkozben osszefutottam Szabo Balazs enekessel, aztan a 7-es buszrol hivtam a lanyokat, hogy vegul jo-e nekik az oktober vegi hetvege, mert akkor lefoglalom az utat. A Blahara erve mar marha melegem volt a kis ballonkabatomban, de rohantam tovabb a Tatk-os oraimra.

A kovetkezo kep az volt, amikor ultunk az OrangeWays buszon, uton Krakko fele. A busz deffektet kapott, ott alltunk mar vagy egy oraja, de a sofornek otlete sem volt, mikor tudunk tovabb menni. A hajlani indulas es az elozo napok leterheltsege miatt mindannyian kisse faradtak voltunk, mar rohogtunk mindenen. A mellettem ulo baratnom egyszercsak azt mondta, milyen jo illatu a hajam. Erre ravagtam, koszi, kiralylany illatu! Mert hogy ez all a csomagolasan a hugom hajkibontast segito spray-jen, amit en is hasznaltam. Akkoriban epp mindannyian oda voltunk a Punnanyert. Egyszercsak valaki elkezdte a ’Kopoggya’ szamnak az elejet ”rappelni” es mar a korulottunk ulok is rohogtek kinjukban.
”Allok a soromer’, a folyekony oromer’, de olyan hosszu a sor, hogy kiujul az aranyer; Raleptek a labamra, kene mar egy karabely, valaki utoget a vallamon, de mi a szaromer’?”
Odauton olvastunk a varosrol. Krakkoban 40 park van. Ha nem mondtuk el ezt vagy ket tucatszor, akkor egyszer sem. Sosem fogom elfelejteni. Krakkoban 40 park van.

Aztan az erzes Krakkoban, hogy az elet igenis szep, a nap melegen sut, es en elvezem a hosszu kapcsolatom utan jovo szabadsagot; hogy az uj pasim a barataival teljesen veletlenul ugyanazon a hetvegen utazott ugyanabba a varosba, igy estenkent egyutt ittuk a piwot es nevettunk nagyokat.

Meg a nap, amikor nem birtunk nem rohogni a Szarlotka nevu edessegen.

A sok emlekkepet annyira elesen latom, hogy leulok a gep ele es megnezem a krakkoi utunkrol szolo videot. 5 lany egy hosszu hetvegen at turistaskodik. Nagyon szuper volt. A videoban is fehangzik a Punnany.
Aztan a regi szamok utan a Szabadon jon a lejetszasi listaban. Ez mar egy masik emlek, bo fel evvel kesobbi. Ez volt akkor a legujabb szamuk, par nappal azelott jott ki, hogy Olaszorszagba koltoztem volna. Mar tudtam, hogy megyek, es ugy ereztem, az osszes gondomat hatra tudom hagyni es szabadon lepek tovabb. Ez volt szamomra a nyar slagere, annyiszor hallgattam, hogy a fejemben osszekapcsolodott a forro toszkan nyarral, a (csillamporos) naptej illataval, es az olyan dilemmakkal, hogy Parmaba utazzak, vagy inkabb Milanoba? Azon a nyaron jott ki az Engedd el daluk, a nagy lelki takaritasban nagyon kapora jott. Minden szavaval egyet ertettem, kisse kozhelyes, de nagyon igaz sorai vannak.

Aztan felkel a ferjem, csatlakozik hozzam, kozben meg a reggelit is abbahagyom, hogy az emlekkavalkadat megosszam vele.

Szepen visszaterek a jelenbe es most mar azon merengek, mennyi minden tortent ebben a negy evben. Azon a krakkoi uton meg egy sebzett szarnyu kismadarkent kerestem az utam, paraztam, hogy hogyan szerzem meg olyan gyorsan a nyelvvizsgat, hogy megkapjam a diplomam. A szakdolgozatommal oriasi kesesben voltam, hogy vegul ugy dontottem, kitolom a kepzesi idoben egy fel evvel. Aztan jott Olaszorszag – de elotte meg bucsut intettem az akkori pasimnak -, a rengeteg kalanddal, megtanultam tisztessegesen angolul, hazakoltoztem, munkat talaltam, nyelvvizsgaztam. Idokozben megismerkedtem a ferjemmel, es megfordult a vilag, Norvegiaba koltoztem. A tobbit meg mar tudjatok…

Ps. A posztbol nem hianyozhatnak krakkoi kepek, kedvcsinalokent hoztam parat (najo, sokat). Ha tehetitek, egyszer mindenkepp nezzetek meg a varost, nagyon hangulatos! 🙂

dsc_0251-2

dsc_0154-2

dsc_0178-2

dsc_0181-2

dsc_0315-2

dsc_0335-2

dsc_0321-2

dsc_0276-2

dsc_0370-2

dsc_0228-2

dsc_0713-2

dsc_0617-2

dsc_0696-2

dsc_0687-2

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s