A ferjem mar a kikoltozesem utani elso hetekben javasolta, hogy irjuk le valahova, az orszagvaltassal kapcsolatosan mennyi hivatalos dolgot kell elinteznunk, milyen torturakon megyunk keresztul. Persze nem ultunk le jegyzetelni, pedig maig tortennek velunk erdekessegek. Az utobbi honapokban a hazassagkotessel kapcsolatos hivatalos tennivalokat inteztuk – es a java meg csak most jon.

Miutan eldontottuk, hogy junius 20-an szeretnenk osszehazasodni, elso dolgom volt felhivni az Osloi Magyar Nagykovetseget, a ferjem ezzel parhuzamosan az itteni adohivatalt, a Skatteetatent hivta folyton telefonon. Az erdekelt minket, hogy hogyan kaphatjuk meg az igazolast arrol, hogy a hazassagnak nincs fennallo akadalya (vagyis a hivatalos papirt arrol, hogy nem vagyunk hazasok, se egyenesagi rokonok, tehat osszehazasodhatunk), ill. hogy az itteni ugyintezeshez ezt pontosan milyen formaban kerik. Ezt a papirt ket fele modon lehet megszerezni: az itteni nagykovetseg kiallitja angol nyelven, de csak konzuli pecset lehet rajta – ez helyben kezhez kaphato; vagy az otthoni kulugyminiszterium allitja ki, amin viszont apostille pecset lesz (az apostille egy felulhitelesites) – erre azonban honapokat kell varni es sokkal tobbe kerul, ezenfelul meg fordittatni is kell. Itt mar kezdodtek a problemak, ugyanis a nagykovetseg nem tudta megmondani, melyik papir kell nekem, az adohivatal ugyintezoinek pedig nem sok fogalmuk volt a dolgrol, csak azt mondtak, hogy konzuli papir kell, apostille pecsettel. Ilyen opcio viszont nincs, de ez rajtunk kivul nem nagyon zavart senkit sem. A valasz vegul az adohivataltol erkezett meg: a ferjem orakon at telefonalt, mire harmadik korben az automata egy olyan ugyintezohoz kapcsolta, aki felcsapta a nagykonyvet es beolvasta neki a telefonba a hivatalos valaszt. Eszerint eleg nekem a papir a nagykovetsegtol (nem is ertettem, miert kene belekeverni a kulugyminiszteriumot?!), mivel mar allando norvegiai lakcimem van. Ennyi, ennyire egyszeru a valasz.

Ekkor jott a masodik kor a nagykovetseggel. Majus vege fele jartunk ekkor, egy szerdai napon. Nekem egyeb ugyben junius 16-an le kellett utaznom Osloba. Amikor felhivtam a kovetseget, remeltem, hogy 16. koruli datumra kaphatok majd idopontot. Az ugyintezo viszont azt mondta, a konzulasszony hivatali ideje lejar a het vegen, utana egy ideig nem toltik be a posztjat, csak helyettesitik (helyette viszont mas nem pecsetelhet a konzul neveben). Viszont felajanlotta, hogy penteken (tehat a beszelgetestol szamitva ’holnaputan’) tudna fogadni, mert tudja, hogy fontos megkapnunk a papirt, es ha most nem intezzuk el, leghamarabb augusztusban, de inkabb szeptemberben tudnank intezkedni. Gyorsan beszeltem a ferjemmel, hogy tud e szabadnapot kerni pentekre – hal’istennek tudott – igy lefixaltuk a dolgot. Ez a feloras inteznivalo azonban a mi esetunkben majdnem ket napot jelent. Ilyen rovid hataridovel mar nem talaltunk megfelelo repulojaratot, (hotelt is alig), ugyhogy kocsival utaztunk. Az ut tolunk a kovetsegig 590 km, autopalya hijan ca. 8 es fel ora, pihenok nelkul. Munkaido utan indultunk, ejjel fel kettokor csekkoltunk be a hotelbe, masnap 9-re volt jelenesunk.

Innentol mar sinen is volt a dolog, leszamitva azt a 3-4 kort es majdnem egy orat, amig a rendszerben kerestek, de nem talaltak. Kerestek a szemelyi igazolvanyom szamaval, de nem talaltak; kerestek a szemelyi szamommal, de sem igy, sem szuletesi hely alapjan nem talaltak. Azt mondtak, a rendszer szerint nem letezem… Ami eleg erdekes lett volna, tekintve, hogy eddig semmi hasonlo problemank nem volt, tehat a.) letezem, b.) a papirjaim rendben vannak. Parszor leizzadtunk, mert idobe, penzbe, energiaba kerul nekunk ez a kis tura Osloba, meg ha nem letezem, hogy tudnek hazassagot kotni es egyebkent is, akkor milyen tortura var rank? Szerencsere a kerdes megoldodott, es a megoldas egyszerubb volt, mint gondoltuk. Kulfoldon szuletettek eseteben magyar es kulfoldi helysegnevvel is lehet anyakonyvezni az illetot. A szuletesi anyakonyvi kivonatomon szerepel mindket forma, de a rendszerben csak a kulfoldi varos, nem magyar nevvel, ezert nem talaltak.

Vegul megkaptuk a papirt, kereken 1000 koronaba kerult, utana jott az e-mail a hazassagkotes utani tennivalok, beszerzendo dokumentuok listajarol, merthogy a kulfoldon kotott hazassagot otthon is anyakonyveztetni kell, anelkul a Magyar Allam szemeben meg mindig ”single” vagyok (igy allt az igazolason). Ezt kotelezo es nagyon fontos megcsinalni, mi tobb, minel hamarabb elkezdeni, mert ha az otthoni anyakonyvezes elott szuletne babank, o az en nevemet kapna automatikusan – mivel hogy ”nem vagyok hazas”. A baba nevet kesobb meg lehet valtoztatni es apjanak tekintene a torveny a ferjemet, de ez megint egy nagyon hosszas ugyintezest jelent. (Az persze senkit nem zavar, hogy itt hazasodtunk ossze, a hazassag ervenyes es itt szuletne a gyerek, plusz viselem a ferjem nevet, de sebaj.) A hazassagunk magyarorszagi anyakonyvezese 6-8 (!!) honapot vesz igenybe, de mivel jelenleg eppen a regi rendszerrol probalnak atallni az ujra, ezert lehet, hogy meg hosszabb lesz.

A hazassagkotesunk utan rogton felvettem a kapcsolatot az egyetlen (!) magyar, Norvegiaban elo hiteles forditoval, hogy forditsa le a hazassagi anyakonyvi kivonatunkat, mert a magyar hatosagok csak magyarul fogadjak el. Azt irta a fordito, ehhez kell a dokumentumra egy apostille pecset, de ne izguljunk, ezt azonnal kiadja a Fylkesmann (megyei kormanyzo) ingyen. A problema csak az, hogy tul kicsi kozseg leven nalunk nincsen Fylkesmann, plusz a forditonak az eredeti okmany kell. Mi viszont nem intezkedhetunk papir nelkul, ugyhogy elso korben kertunk egy ujabb papirt a hazassagkotesrol. Ezutan az elsot (az ”eredetit”) elkulduk Moldeba, ott a Fylkesmann lepecsetelte es visszakuldte. Ez egy hetet vett igenybe. Miutan megjott, a pecsetes papirt ajanlva elkulduk 600 km-re a forditohoz. O leforditotta, osszefuzte a forditast az eredeti norvegnyelvu papirral es visszakuldte nekunk. Ez postakoltseggel egyutt 680 korona volt. Persze ez sem jott meg idoben, de ez mar a posta hibaja volt. Ajanlott level leven le tudtuk kovetni, hogy hol jar a level – ami mar egy hete megerkezett, csak epp a posta felejtett el minket ertesiteni errol.

A hazassagkotes utan elkezdtuk a nevvaltoztatasi procedurat is – ott helyben, a hazassagkoteskor nem lehete nevet valtoztatni, senkit nem erdekel, hogy hazasodas miatt valtozik a nev, csak a valtozas a lenyeg – de ez sem ment zokkenomentesen. Itt ugye forditva irjak a neveket, keresztnevvel kezdenek, aztan jon a kozepnev es a csaladi nev. Nekem ket keresztnevem van, nem voltunk benne teljesen biztosak, hogy hogyan irjuk be, plusz valtozott a csaladnevem es elhagytam az ekezeteket is. (Az ekezetes neveket senki sem tudja sem kiejteni, sem leirni, tehat amugy is igy hivnak/hasznalom mar ket eve.) A nevvaltoztatasi kerlemet (ami online tortenik, 5 percet vesz igenybe) nem fogadtak el, mondvan, hogy a Palma, a masodik keresztnevem vedett nev es bizonyitanom kell hogy engem tenyleg igy hivnak, ehhez pedig szuletesi anyakonyvi kivonatot, vagy keresztlevelet kell csatolnom. Itt mar rohogtem kinomban, ugyanis tenyleg igy vagyok anyakonyvezve, raadasul a legelso lepestol kezdve igy adtuk be a papirokat (hogy mashogy??), tehat igy szerepelek a rendszerben. Elkuldtuk a szuletesi anyakonyvi kivonatomat, mire felhivta az ugyintezo a ferjem, hogy kozolje, ez nem ervenyes. Mert hogy nem erti (a megfelelo reszeket leforditottuk) es amugy is, nem jo sorrendben szerepelnek a nevek. Hosszas beszelgetes es magyarazas utan megertette az ugyintezo a dolgot es azt mondta, meglatja, mi lesz. Meg aznap este jott egy e-mail, hogy elfogadtak a kerelmet es megvaltozott a nevem. Masnap delben megjott errol a hivatalos papir is.

Kozben kikertuk a tobbi szukseges papirt az adohivataltol meg juniusban, de szerintem elfelejtettek elkuldeni, mert egy honap alatt sem erkezett meg. (Az o papirjaik max 2 napon belul megjonnek.) Azert ujra kertuk a dokumentumokat, de mar nem volt eleg ido, hogy megerkezzenek, mielott ujra mennunk kellett a kovetsegre; igy bementunk a helyi irodajukba es elmondtuk a problemankat. A no kozolte, hogy nem adhat ki papirokat szemelyesen, de latja, hogy helyzet van, ugyhogy psszt, gyorsan kinyomtatja, itt a papir, sok sikert a tovabbiakban. El sem hittuk, hogy ilyen szerencsenk van! Szepen osszerendeztuk a papirokat, olyanokat is betettem, amiket nem is kertek, az a biztos, ami nalunk van felkialtassal.

Leutaztunk megint Osloba, elkezdtuk a papirmunkat. Mindent kezzel irva kernek, tobb oldalon keresztul. Az ugyintezo elkezdte az adatrogzitest, kerte a nevvaltoztatasrol szolo norveg papirt, ami szerencsere nalam volt, pedig nem szerepelt a ”hozza magaval” listan. Norveg a papir, csak igy szerepel az adohivatal rendszereben, amit nem biztos, hogy elfogadnak a magyar hatosagok, mert nem magyarul van. Ha igy tortnenne, akkor azt is le kene fordittatni, ami megint idobe es penzbe kerul, lassitja az amugy is nagyon lassu eljarast. Plusz nagyon remeljuk, hogy ugy tekintenek a nevvaltoztatasra, mint ami a hazassagkoteskor valtozott meg (hiszen amiatt valtozott meg), mert ha nem, akkor nem ingyenes az eljaras, es mindenert fizetni kell.

Itt tartunk most. Beadtuk a papirokat, varjuk, hogy anyakonyvezzek a hazassagot otthon, utana tudom majd lecserelni az irataimat. Mindezt csak a 6-8 honap lejarta utan. Az utlevelet elkeszitheti a kovetseg is, de a szemelyit es a lakcimkartyat Magyarorszagon kell intezni, tehat haza kell majd utaznom emiatt. Tovabba ajanlatos bejelentenem a kulfoldi letelepedest a magyar hatosagok fele (bar errol meg nem dontottem), ugyanis hiaba jelentettem be az otthoni NAV-nak, OEP-nek, hogy mar nem elek Magyarorszagon, nem fizetek adot, jarulekot stb.; jelentettem be itt, hogy letelepedek, van allando lakcimem, itt fizetek adot, jarulekot, stb., a Magyar Allam szemeben en meg mindig Magyarorszgon elo allampolgar vagyok. Ez a kulfoldon valo letelepedes aprilis 1. elott azt vonta maga utan, hogy elvettek az ember szemelyi igazolvanyat. Ma mar ez megtarthato, de a lakcimkartyara azt irjak ra, hogy kulfoldi cim. Mindenesetre vedettseget nyujt az otthoni szervekkel szemben ugy, hogy azok nem kuldhetnek ki mindenfele (jogtalan) befizetendo hatralekot, tartozast (hallottam ilyenekrol itteni magyaroktol). Tovabba enelkul nem lehet norveg allampolgarsagot sem kapni.

Akarhogy is dontok, ez csak az anyakonyvezes utani johet szoba esetemben, addig meg meg legalabb fel ev van hatra (mondjuk nem ertem, mi a csuda tart ennyi ideig, de mindegy), addigra pedig sok minden tortenhet. Az a biztos, hogy meg legalabb egyszer meg kell jelennunk a nagykovetsegen. De annak nagyon orulok, hogy az ugyintezo kedves, ert a dolgahoz es rendkivul segitokesz. Nem is tudom, mi lenne, ha egy tipikus eletunt es inkompetens ugyintezo lenne az egyetlen, aki segithetne Norvegiaban. Es meg valami. Nem mondom, hogy a norveg ugyintezes csucsszuper, mert nem az, mielott kaptam volna szemelyi szamot, remes volt az egesz. Azota sokkal gyorsabb es egyszerubb, de meg igy is nagyon messze all a tokeletestol. De hogy ehhez kepest a magyar ugyintezes milyen bajos, esszerutlen, draga, bonyolult es hosszu… Nagyon remelem, hogy a vegere minden papirunk rendben lesz, es hogy az ahhoz vezeto ut egy kicsit kevesbe lesz gorongyos.