Szerencsesnek mondhatom magam, iden mar masodszorra lathattam az eszaki fenyt, ezt a latvanyos, zolden tancolo, csodalatos termeszeti jelenseget. (Az elsot kepzeljetek, repulobol lattam, valahol Dania es Norvegia kozott, tavaly oktoberben.) Nem sokkal ejfel elott szolt a parom, hogy nezzek ki az ablakon, de mivel a varosi fenyektol nehez latni, ezert csak halvany csikokat eszleltunk. Ket perccel kesobb mar a kozponti kikotobol csodaltuk a fenyeket, majdnem egy oran keresztul, egyszeruen megunhatatlan az elmeny. Ha egyet kivanhatnek, akkor azt szeretnem, hogy lathatato legyen par hettel kesobb is, amikor a csaladom latogatoba jon, eletre szolo elmeny lenne nekik is. 🙂