Ujra Eszaki feny!

Este tiz ora. Vegzek a munkaban, a ferjem a bejarat elott var. Hazauton omlik belolem a szo, fel szemmel az eget kemlelem. ”Oi, der! Rådyr igjen!” – mondja az ut jobb oldalara mutatva. Most is, mint az utobbi napokban mindig, 3-4 oz falatozik az ut menten. Folottunk az eg furcsan feheres…vagy talan zoldes? Mikozben a ferjem beall a garazsba, mar tisztan latom, ez bizony a Sarki feny! Gyengen, de ott mutatkozik a tavolban. Csak allunk es gyonyorkodunk benne. Aztan hirtelen elhatarozasbol elindulunk egy kis dombra, itt van a hazak mogott. Vaksotet, gumicsizma, fenykepezogep. Allvany persze nem volt nalunk, igy nem tokeletesek a kepek, de az elemeny igy is megvolt. Most mar erosebb, felkorkent ragyog az ocean felett. Atolelem a ferjem es melyet szippantok a meleg, oszi levegobe. Ez a boldogsag, itt es most.

 

dsc_2967

dsc_2969