Julius elejen egy egynapos kirandulas kereteben kiruccantunk Bjørnsund szigetere, ami Bud kozsegtol delnyugatra, mintegy 5 kilometernyire fekszik a tengeren. Szemelyes vonatkozasa is volt a utazasnak, a ferjem nagymamaja ugyanis idevalosi volt.

Bjørnsund 3 aprocska szigetbol all, Bud kozseggel a menetrendszerinti hajojarat koti ossze (naponta egyszer fordul), de sokan a sajat hajojukat hasznaljak. A sziget korabbi lakoi (kb 500-600 fo) halaszatbol eltek, volt iskolajuk, templomuk, boltjuk. Ma viszont mar senki sem lakja a szigetet, mivel a helyi tanacs a hatvanas evekben ugy dontott, nem fejleszti tovabb az infrastrukturat. A nem megfelelo minosegu ivoviz es a kikotoi lampak hianya miatt mindenkit kikoltoztettek a szigetrol, azonban tamogatast nyujtottak a szarazfoldi hazvasarlasban. A hazak meg ma is a szigeten allnak, par evvel ezelott lehetoseg nyilt – elsosorban a regi lakosok leszarmazottainak – visszavasarolni az ingatlanokat nyaralokent. (A ferjem szuleit is megkerestek, de ok nem eltek a lehetoseggel.)
A hajo, ami kivitt minket, egy nagyobbacska halaszhajora emlekeztetett es osszesen 50 utasnak van hely rajta. Aki lemarad, kimarad, eppen ezert mar joval az indulas elott varakoztak az emberek a kikotoben, am nem mindenki valtott jegyet. Sokan csak felpakoltak postat, etelt, vizet, felujitasi eszkozoket, stb a hajo platokent mukodo tetejere. A huszperces hajoutat a nagyobb hullamok ellenere is teljesen jol viseltuk a hajo gyomraban, mindenki kedelyesen csevegett a szomszedjaval. Itt mindenki ismer majdnem mindekit, vagy ha nem, akkor is talalnak temat. Mi a harom sziget kozul Eszak-Bjørnsundon szalltunk ki, itt all a haz, ami egykoron a csalade volt; jelenleg felujitas alatt all. A csalad szeretett volna egy fenykepet, igy megkerdeztek a tulajdonosokat, hogy megengedik-e, de nem csak, hogy igent mondtak, meg be is hivtak minket a hazba es korbe vezettek bennunket. Hasonloan fogadtak minket a tavoli unokatestverek is, akik tobb szobaba is behivtak a kilatast mutogatva, miutan felfedeztek a kezemben a fenykepezogepet. Bar a bolt mar nem mukodik, a templom es az iskola igen. Ez utobbi cserediakokat fogad nyaranta az orszag olyan reszeibol, ahol nincs tenger, csak hegyek es erdok. Olyan apro ez a sziget, hogy nincsenek utcak, csak szelesebb osvenyek a hazak kozott. Ha peldaul egy elagazashoz erkezunk es a haz baloldala mogotti utat valasztjuk, akkor a kozpontban vagyunk, ha a jobboldalit, akkor viszont majdnem a sziget peremen jarunk. A legtobb haz meg a haboru elott epult (fahazak!) es stilusukat a felujitas soran is megtartjak.
Idilli kis hely ez, semmi ketseg. Ottjartunkkkor fejben meg azt is elkepzeltem, milyen lenne, ha lehetne itt egy nyaralonk. 🙂